2013. július 6., szombat

Már az aztékok is... egy kis spirulina-történelem

A tengeri szervezetek fogyasztása közel egyidős az emberiséggel. Azt ugyan nem tudjuk megmondani, hogy a Spirulina fogyasztása mikor kezdődött, de azt tudjuk, hogy az algák táplálkozási célú felhasználásával kapcsolatos első írásos források a 16. századra nyúlnak vissza.


Bernal Díaz de Castillo (1492-1585), a konkvisztádor Hernán Cortéz krónikása szerint az azték városok piacai igazán színes látványt nyújtottak, ahol szinte mindent lehetett kapni a ragyogó drágaköveken keresztül állatgyógyszerekig, az alapvető élelmiszerektől a luxuscikkekig. A leírás szerint az aztékok azonban a legnagyobb becsben egy kis, zöld színű süteményt/ pogácsát tartották, amit tecuitlatl néven emlegettek, és amellyel hasonlóképpen kereskedtek, mint az európaiak a sajttal. Cortézt és a spanyolokat zavarba hozta ez a kis "zöld sár". Sosem kóstolták meg, de az aztékok szerint az íze kiváló volt. Az aztékok csónakjaikról úgy gyűjtötték a Spirulinát, hogy egy sűrű szövésű hálót dobtak a víz felszínére, majd lassan kihúzták és a beletapadt Spirulinát a csónakba tették. Az így begyűjtött zöld masszát a parton kialakított teraszokra, padokra halmozták, 3-4 cm vastagságúra egyengették és a napon szárították, amíg kb. 2-3 mm vastagságúvá nem száradt.
A későbbi útleírások kissé árnyalják a képet és olykor össze is zavarják a késői korok olvasóit, hogy az aztékok hogyan is fogyasztották a tecuitlatl-t. Az biztosnak látszik, hogy elsődlegesen kenyérbe/lepénybe töltve ették. Az így kapott étel íze - a leírások szerint - hasonlatos volt a sajtéhoz. Különböző gabonákat kevertek még hozzá, valamint egy paradicsomból, chili paprikából és különböző fűszerekből álló szósszal ízesítették, amit chilmolli néven neveztek.
Azt mondják, hogy Montezuma nagyon szerette a halat, de a legközelebbi hely, ahonnan friss halat lehetett szerezni, az a Mexikói-öbölben volt, a királyi palotától közel 300 km-re. Ezért rendszeresen futárok futottak a palotától az öbölig és vissza. A feljegyzések szerint naponta közel 200 km-t tudtak futva megtenni. Rövid pihenőiken a tasakban magukkal vitt Spirulina porból és friss vízből álló frissítő, regeneráló italt készítettek, majd folytatták útjukat.


A Spirulina-használat kultúrája azonban nem az aztékoktól, hanem a majáktól ered. Moorhead és társai összefoglaló munkájukban említik, hogy történelmi bizonyítékok vannak arra nézve, hogy 300-900 közt a maják már ismerték és fogyasztották a Spirulinát. Az aztékok pedig a legyőzött toltékoktól tanulhatták  meg a Spirulinával kapcsolatos teendőket.

(Részlet a DXN Spirulina füzetéből )

http://farmos.dxn.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése