2012. május 18., péntek

A hibákról

C.H.Spurgeon: A hibákról  (Egy vidám földműves életbevágó tanácsai)
       
    Aki azzal dicsekszik, hogy tökéletes, az tökéletes bolond. Sokfelé jártam már e világban, de tökéletes lovat vagy embert még nem láttam, s nem is fogok látni addig, amíg két vasárnap egy napra nem esik. Szeneszsákból nem hullhat ki fehér liszt. Az emberi természet sem tökéletes, s aki ezt emberben keresi, az éppúgy kereshet cukrot a tengerben.

Egy régi közmondás szerint: “Nincs élet hiba nélkül”. A halottakról nem illik rosszat mondani, de ami az élőket illeti, azok többé-kevésbé feketére vannak festve annyira, hogy ez már félszemmel is észrevehető. Minden fejnek van lágy helye. Minden szívnek van egy kis keserűsége. Nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen nappal éjjel nélkül. A napnak is van foltja, s az égen is vannak felhők.

Nincs olyan bölcs, aki ne volna annyira balgatag, hogy ne állítana magának egy kis bódét a hiúság vásárán. Ahol nem láttam a bolondsapkát, ott hallottam a csörgőket.

A napnak is van árnyéka, s minden emberi jó többé-kevésbé rosszal van keverve. A szegényügyi bizottság is téved néha és a falusi kántor sincs mennyei anyagból gyúrva. A legjobb bornak is van söprűje (üledéke).

A hibák nincsenek az emberek homlokára írva, s ez jó, mert különben a széles karimájú kalap volna a divat. De amilyen biztos, hogy minden tojás hasonlít egymáshoz, olyan biztos, hogy valamilyen bűn van minden ember szívében.

 Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a hibái. A nyulak is akkor ugranak ki a bokorból, amikor nem is sejti az ember. A vén cirmos most nem nyalakodik, de ha nyitva felejted a kamra ajtaját, rögtön látod, hogy õ sem különb, mint a kiscicái.

 Ha mindig arra gondolunk, hogy tökéletlen emberek közt forgunk, nem esünk kétségbe, ha észrevesszük barátunk hibáit. Ami avult, az szakad s a repedt cserépből, kifolyik a víz. Boldog ember az, aki e nyomorult testtől és vértől nem vár semmit, mert az nem is csalódik. A legjobb emberek a legjobb esetben is csak emberek s a legjobb viasz is elolvad. Szóbeszéd, hogy a jó ló sosem lép félre s a jó asszony sosem csap lármát. Igen ám, de az ilyen lovak és az ilyen asszonyok csak meseországban találhatók! E gonosz világon a legegyenesebb fában is van csomó és a legtisztább búza közt is akad konkoly. A legóvatosabb kocsis is elüthet egyszer valakit és a legügyesebb szakácsné is elsózza néha a levest. A legtehetségesebb legény is – amint azt szomorú tapasztalatból tudom –, néha eltöri az ekét, vagy ferdére húzza a barázdát.




Balgaság kipróbálni jó baráttal szakítani egy-két hibája miatt, mert lehet, hogy megszabadulunk egy félszemû lótól de helyette teljesen vakhoz juthatunk.

Minthogy mindnyájan üvegházban lakunk, ne dobáljuk meg egymást kővel! Mindenki nevetne, ha a serpenyő azt mondaná az üstnek: “Jaj de fekete vagy!”. Az emberek tökéletlenségei a magunk tökéletlenségét mutatják. Az egyik juh körülbelül olyan, mint a másik, s ha a szomszédomnak két szeme van, úgy valószínűleg nekem is. Szomszédainkat használjuk tükörnek, amelyben saját hibáinkat fedezzük fel, s magunkon javítsuk ki azt, amit másokon észreveszünk.

Nincs türelmem azokhoz, akik mindenbe beleütik az orrukat, hogy kiszimatolják a hibákat, s hogy felebarátjuk hibáit hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját otthonukban nézzenek körül, mert az ördögöt ott fogják megtalálni, ahol nem is gondolják. Amit látni akarunk, azt mindig látni fogjuk. A hibák mindig vastagok ott, ahol vékony a szeretet. A fehér tehenet is feketének látod ha úgy akarod. Ha sokáig szagoljuk a rózsát, elveszti végül az illatát. Kellemesebb volna – legalább is a többiek számára –, ha a hibavadászok kutyáikat az emberek jó oldalainak a kiszimatolására tanítanák. Mindenesetre több haszon volna belőle, s nem kellene senkinek sem vasvillával távol tartani a “vadászt” a házától.

Saját hibáink feljegyzésére, sok papírra lenne szükség, de hála Istennek, ha szabadulni akarunk tőlük, tudjuk hova vigyük õket. Minden hibánk ellenére Isten azt akarja, hogy hittel tekintsünk Jézus Krisztusra. Ne csüggedjünk el, hanem higgyünk abban, hogy amíg élünk, mindennap fejlődünk, s így mielőtt meghalunk sok jót tehetünk. Bár nyikorog a taliga, mégis hazaér terhével, s ha az öreg lónak meg is gyengülnek a lábai, még kitesz magáért. Hibásan vagy hibátlanul, de szántani kell, mégpedig tökéletlen emberekkel, különben nem lesz aratás.

Ha a szomszédod házát homályosnak látod, menj ki és tisztítsd meg a saját ablakodat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése